A Yang 103 lépéses formát egy nyári, 4 napos táborban kezdtem el tanulni.
Izgatott voltam, és kellőképpen féltem is ettől a 4 naptól. Nagyon erősen bennem volt akkoriban még "az én nem vagyok jó semmire" érzés, így azt gondoltam, ez sem fog menni. De, valami mégis vitt a tai chi felé, nem engedte, hogy ne foglalkozzak vele. :))
A 4 nap alatt csak arra tudtam koncentrálni, hogy megjegyezzem a mozdulatokat, a mozdulatok sorrendiségét. Az edzések nagyon gyorsan elteltek, sokszor épp, hogy "belemelegedtünk", már vége is volt. Olyan szinten kötötte le az elménket a "magunkkal való foglalkozás", hogy semmi mással nem törődtünk. Felfrissülve, feltöltődve, tele energiával zártuk a napot. Az edzések után olyan "mozgassunk hegyeket" érzés lett úrrá rajtam. Fáradt voltam, mégis, éreztem: tele vagyok energiával.
Napi 3x2 órás edzés, plusz csikung gyakorlatok. Le voltunk foglalva rendesen. Nem csak az edzőm, hanem a már "haladóbb" tanítványok is foglalkoztak velünk. Mire a 4. nap befejeződött, a fejem zsongott a sok "hogyiskellcsinálni" javaslattól.
És mégis. Akkor és ott megéreztem valamit abból a csodából, amiben azóta létezem. Mintha egy teljesen más világba kerültem volna.
És, hogy miket tapasztalok mióta ez a csoda felforgatta a világomat?
Például türelmet. Elsősorban magam felé. Mert, aki a tai chi-t tanulja, annak türelemmel kell lennie önmaga iránt.
Mai rohanó, "majd én megmutatom", "tedd oda magad, mert nem lesz belőled senki" világunkban nagyon nehéz türelmesnek lenni. Másokhoz is, nemcsak magunkhoz. A tai chi tanulásakor nincs teljesítménykényszer. Nincs időintervallum, hogy mennyi idő alatt kell megtanulni. Nincs másokhoz képest. Csak önmagamhoz mért fejlődés. Az egyedüli külső kontroll a mesterem, mert hát a forma rejtelmeibe ő tud igazán beavatni.
Milyen tai chi-zni? Elmesélem.
Minden lágy, nyugodt, laza és természetes. A kezed magától mozdul, tested minden porcikája enged, nem feszül. Minden mozdulatod mélyről indul, és ugyanoda érkezik vissza. Mikor sétálsz, és érzed, hogy nincs semmi erőltetett a mozgásodban. Mikor meglepődsz, hogy akárcsak evésnél a kanál milyen természetes módon emelkedik fel az asztalról a kezedben. Mikor nekiállsz a formagyakorlatnak és fáj a lábad. Az eddigi görcsölés helyét átveszi egy nyugodt hang: fáj, de ez is a tied. Éld meg, engedd, hogy átjárjon, figyeld magad közben. És mikor mindez megtörténik, a fájdalom szép lassan háttérbe szorul, és már nem érzed, hogy létjogosultsága lenne. A rossz gondolatokat elmossa valami, nem tudsz rájuk visszaemlékezni percekkel később. Mintha valaki járna a nyomodban, és kipucolna mindent, ami nem odavaló.
Tai chi-zol és érzed, hogy valami ismeretlen erő viszi a kezed, nem is tudnád máshová helyezni, csak a helyére, mert ez az erő mást nem enged.
Furcsa állapot. Mint egy lassított felvételen. Mozdul minden, a világ kitágul, olyan „hatalmas” lesz körülötted.
Valahogy minden Egységben van, aminek részei vagyunk. Ez az egységérzet megfoszt az elkülönültségtől. Együtt vagyunk, egyek vagyunk a tai chi edzés alatti percekben.
Mennyire más így érzékelni a másikat. Testek, anyag nélkül. Csak lebegünk ebben a vég nélküli, áramló létben, ahol nincsenek határozott körvonalak, nincsenek óriási kilengések. Ebben az állapotban minden természetesnek hat, a fájdalom, mit magunkban hordozunk, észrevétlenül átalakul és átadja a helyét a csendnek, a türelemnek, a megértésnek, a bizalomnak.
Mikor érzed a formagyakorlat elején, vagy akár a faállás alatt, hogy végigfut a gerinced mentén egy nagyon kellemes melegség, és tudod, igen, megint elkezdődött. A dolgod csak annyi, hogy átadd magad ennek az érzésnek, ne hagyd, hogy belülről bármi befolyásoljon.
Megélni azt, ez a nyugalom erőt ad, tényleg két lábbal állsz a földön. Nincsen belső remegés a gyomrodban, nincs feszültség a lábadban. A földön állsz ugyan stabilan, mégis a föld felett érzed magad.
Burokban vagy, és mégsem vagy egyedül.
Minden lélegzetvétellel egyre közelebb kerülsz a másikhoz, egybeolvadsz velük, már nem létezik te és ők. Csak együtt vagyunk ebben a hatalmas erőben. Már nem ítélkezel.
És eljön a pillanat, mikor ez az érzés már nem csak a tai chi alatt mutatja meg magát, hanem az életed más helyzeteiben is.
Gyere el közénk és éld át velünk együtt....
